Email mini-tréning 2. rész

Ez a 2. rész, arról szól, hogyan vedd rá magad az elindulásra, vagy ahogy az előző rész végén írtam, hogy rálépj a saját utadra…

Ha bármelyik – az előző részben írt – szituációt észrevetted az életedben, majd elgondolkoztál rajta és Te is arra a következtetésre jutottál, amire egyébként én is és azt gondolom, hogy a legtöbb tudatosan élő ember előbb- utóbb jut, akkor valószínűleg megérett benned az elhatározás a Változásra.

Az másik kérdés, hogy a DÖNTÉS is megérett-e az elindulásra.

Mert a kettő nem ugyanaz, a döntés előtt kell az elhatározás, ami alapja pedig egyfajta feszítő érzés lehet, hogy márpedig így tovább nem.
De mégis mi a különbség a két fogalom között, illetve nem is a fogalmi meghatározás a lényeg, hanem miből adódik a két lépés, legalábbis szerintem. itt mos ígéretemhez híven nem hosszas elméleti fejtegetés jön, csak egy rövid magyarázat, amit szerintem érdemes megismerni, hogy magadat is meg tudd érteni, mikor jön el a Te időd a változásra.

Az elhatározás számomra egy belülről jövő érzés, de még „csak” annyit jelent, hogy megérett bennem, hogy valami nem jó, hogy valami mást szeretnék, de még nem jutottam el oda akár gondolatban, akár tettekben, hogy el is kezdjek lépegetni azon az úton, amelyen szeretnék. Valószínűleg azért sem, mert előbb az utat kell magam előtt látnom. Nekem egy egyfajta szándék.

Viszont a Döntés, szintén belülről, az elmémből, gondolataimból születő valami, ami viszont már indulásra is sarkallhat.
Nekem jelenti a döntés azt is, hogy megértem a folyamatra, arra a folyamatra, amelybe bele kell vágnom ahhoz, hogy változzak, változtassak az életemen. A döntés számomra egy fordulópont, amely után el is indulok.


Azt hiszem legtöbben a szándékig, az elhatározásig, sokszor eljutunk, viszont a döntésig és a konkrét lépésekig nem, vagy csak ritkán.

De mi lehet ennek az oka?

Sok minden! Félelem, ijedség, hogy mi vár ott rám (egy megváltozott jövőben), valami, vagy valaki visszahúz (múlt, pár, család, beteg, saját magam, stb), úgy sem tudom végig csinálni, kishitűség, nincs rá időm, most más a fontos az életemben.
És nyilván már ebben a fázisban is felmerülhet, hogy nem tudom, hogyan induljak, lépjek, menjek végig… (szerencsére ez utóbbiban segíteni tudok..)

De menjünk vissza a szándék és döntés, indulás közötti időszakra.

Persze a legkönnyebb az lenne, ha azt mondanám, ne félj, légy bátor, indulj neki…
De tudom, hogy ez nem így megy. Nem tudunk csak úgy csettinteni és hoppsz, varázsütésre minden félelem, kétség eltűnik. De akkor mit tudunk helyette tenni?

Szerintem két megközelítés van:

  1. Ahogy én nekiálltam anno, és úgy láttam másoknál is ez segített, az az volt, hogy átgondoltam: MI TART VISSZA.

Mi tart vissza attól, hogy eldöntsem, hogy elinduljak.

Nézd meg a fenti listát, melyik igaz rád? Egyik sem, akkor mi lehet az ok? Ki tudod találni? Nem?

Gondolj át korábbi olyan szituációkat, amiben nem mertél dönteni, lépni. Nem kell életbevágónak lennie, lehet egy ruha vásárlás, vagy, hogy elmenj-e egy programra. Ott mi tartott vissza, miért nem tudtad, vagy csak nehezen eldönteni?

Ugyanazért fogsz nehezen az életed változtatásáról is nehezen dönteni!

Tehát keresd meg ezt a gátló tényezőt és találd ki, hogyan nyugtatod meg azt a részedet és utána fogsz tudni változtatni..

A másik lehetőség:

  1. keresd meg mi MOTIVÁL téged általában.

Olyan szituációkban, ahol valami elértél, megtettél, amire büszke vagy, jó érzéssel tölt el.. Gondolkozz el rajta, mi hajtott, miért tetted meg a következő lépést, mi motivált arra, hogy elérd amit szerettél volna?

Itt is ugyanaz a képlet, ugyanezek a motivációs tényezők fognak segíteni abban, hogy az életed mederbe terelésének nekivágj.

Aztán ha a DÖNTÉS-edig így eljutottál, vedd elő Körutazás az Életedben e-könyvet, nézd meg az Életkeréktől a célok tervezéséig, és remélem azok a gyakorlatok segítenek hogy megtedd az első lépéseidet. Na nem a Holdon, de a Te Utadon:-)

És ha elindultál, nemsokára érkezik a 3. rész arról, hogy csináld végig…